A human-centred design négy alapelve

Néha a design iparosmunkás jelleget ölthet művelői számára, és feledésbe merülhet a gondolkodásunkat meghatározó alapelv, az emberközpontúság. 

Arról már írtam ezen a blogon, hogy miért kellene a cégeknek az emberközpontúsággal foglalkozniuk, de valamiért azt sosem fejettem ki külön, hogy maga a human-centered design mi is. Ugyan 2019 magasságában amikor elkezdtem írni a blogot ezzel kellett volna indítani, jobb később mint soha, továbbá az expertebbeknek sem árt az ismétlés. 

Annál is inkább célszerű időről-időre felidézni a human-centered szemléletet, hogy különösen product designereknél a képernyőtervek darálásban könnyen feledésbe merülhet, mi is különbözet(ne) meg minket a többi hagyományos design területtől. 

Az üzleti oldal esetében még más természetű a probléma, ott nem mondanám általánosnak, hogy tisztában lennének a human-centered designnal, és pláne az alkalmazás hektikus.

Egyébként azért is került a fókuszomba a téma, mert a napokban az IDF-en elindult Don Norman kurzusa “Design for the 21st Century” címmel, és nagyban arról szól, hogy az emberközpontúságot a designerek miként alkalmazhatják nagyobb kaliberű, akár globális problémák megoldására.

A felhasználó központú designból a humanity-centered designig 

A human-centered design egy olyan megközelítés és módszer, ahol a designerek az adott rendszerrel kapcsolatba lépő emberek szükségleteire összpontosítanak. Don Norman a human-centered designt a felhasználó központú tervezés újabb evolúciós lépcsőfokának tekinti. 

User-centered design

Aki UX-el kezd el foglalkozni nagyon hamar bele fog futni a user-centered design kifejezésbe. A felhasználó központú tervezést az hívta életre a 1970-es években, hogy olyan technológiák születettek, amit még a szakértők sem tudtak használni, lévén hogy az alkotói gondolkodás központjában a technológiai lehetőségek álltak. Az ember teljes kihagyása a képletből viszont olyan rendszereket eredményezett, amiket nagyon nehéz volt használni, ez pedig esetenként emberi életekbe került. Ilyen volt az 1979 -es Three Mile Island nukleáris katasztrófa, ahol a balesetet a vezérlőterem usability természetű hibái okozták.

Ilyen kellemetlen tanulságok után született meg a felhasználó központú tervezés, ami az ember és a gép interakciójánk megismeréséről és javításáról szól. 

A user-centered designt egyébként nem Don Norman találta ki, hanem Rob Kling 1977-ben. Az viszont valószínű, hogy Don Norman által került be a köztudatba, amikor Stephen Draperel megírták a 1986-ban a “User-Centered System Design: New Perspectives on Human-Computer Interaction” című könyvet. 

Human és humanity-centered design 

Idővel a user-centered design kifejezés meghaladottá vált, hiszen a 21. századi design munkában nem kizárólagosan az emberek gépekkel, digitális rendszerekkel való kapcsolatát tanulmányozzuk, hanem gyakrabban szélesebb körű problémákkal foglalkozunk. 

Általánosságban valódi embereket és környezetüket tanulmányozzuk, amelyben élnek és dolgoznak, így a pontosabb kifejezés az emberközpontú design, vagy ahogyan Don Norman kezdte el manapság használni humanity-centered design, ami összhangban van a megközelítés egyre szélesedő természetével napjainkban. 

Legalább ugyanennyire fontos tisztában lenni azzal a nem feltétlenül tudatos jelenséggel, hogy ha az embert olyan labellel látunk el, ami alapján egy mesterséges rendszer részének tűnik, akkor dehumaziáljuk. Ezért például én tudatosan próbálom kerülni azt is, hogy interjúkban “alanynak” hívjuk a résztvevőt, mert ugyancsak dehumanizálónak érzem. 

Összességében a labelnek igen nagy jelentősége van, a human-centered design segít közelebb hozni a gondolkodást, hogy hús-vér emberekkel, hús vér embereknek oldjuk meg a problémáit. 

Különböző szakmák, ugyanaz a mindset

Az egyes design szakmák – mint product designer, service designer, business designer – ugyan eltérő problémamegoldó eszköz készletből építkeznek és a problémák szintje is különböző, mégis azonos tőről fakadnak, az emberközpontú designból. 

Jómagam például product designerként kezdtem designeri pályámat és idővel állt össze számomra is a kép, hogy a human-centered design univerzálisan használható gondolkodásmód, és végül ez vezetett el némi karrier tranzíció felé. A mindset univerzalitását egyébként szó szerint értem, Don Norman életműve megkoronázásaként ahogy említettem a 21. század nagy problémáinak javításának egyik lehetőségét abban látja, ha a designerek is bekapcsolódnak a munkába és alkalmazzák a human-centered design később részletesen ismertetett elveit. 

Ha ez túl nagy ugrásnak tűnik, megemlítek egy könnyebben befogadható példát. Az employee experience egy echte human-centered designnal megközelíthető terület lehetne. Az esetek nagy többségében employee experience címszóval egy elég furcsa dolog történik: az emberek kihagyásával találják ki expertek, hogy hogyan lehetne nekik jobb a munkahelyeken. A human-centered design ennek a területnek is értelmet adna: az emberek megismerése után, a bevonásukkal jobb munkahelyi körülményeket lehetne tervezi, és létrehozni. 

A human-centered design négy alapelve

A human-centricity illetve minden ami ebből nőtt ki a humanity-centred design illetve a 21. századi design négy egyszerű, de elégedhetetlen alapelven nyugszik:

• Az emberekre fókuszálunk
• A probléma gyökerét értjük meg és kezeljük, nem csak a felszínét kapargatjuk
• Elfogadjuk, hogy minden rendszer
• Kis léptékű, iteratív megoldásokat hozunk a megismert problémákra

Emberközpontúság

Az első számú alapelv, hogy az emberek és kontextusuk áll gondolkodásunk fókuszában. 

Számos mai rendszer, folyamat, termék technológia centrikus, azaz technológiai képességek határozzák meg a működését – az ember szinte csak másodlagos. Ezzel szemben az emberközpontúság értelemszerűen azt jelenti, hogy a sorrendet felcseréljük, tehát az ember szükségleteiből és képességeiből indulunk ki. 

Továbbá az emberközpontúság azt is jelenti, hogy minden érintett perspektíváját figyelembe vesszük. A service designban ennek az elvnek a megjelenését némileg jobban éreztem az évek során, mint a UX-ben: egy szolgáltatásnál az azt igénybe vevő ember, továbbá a szolgáltatás biztosításában résztvevő személyek szükségletei és fájdalompontjai is ugyanannyira számítanak.

Az emberközpontúság az egyik oka annak, hogy olyan sokat kutatunk, elsősorban kvalitatív módszerekkel. Hasonló okokból használunk co-creation eszközöket is, hogy az érintett emberek bevonásával szülessen meg a megoldás. 

Az alapvető probléma megértése és megoldása

Abban az esetben tudjuk megoldani jól a problémát, ha nagyon jól megismerjük a gyökerét. Azaz a törekvés, hogy a legelementárisabb szinten próbáljuk megtalálni és megoldani a problémát, nem csak a tüneteket kezelni. Ha csak a tüneteket kezeljük, akkor átmeneti javulást lehet elérünk, de előbb-utóbb visszatér a probléma. 

Nem a human-centered design az első, ahol a root probléma megtalálása alapvető. Nagyon hasonlóról szól például a fizikában reasoning from first principles is, ami azt mondja, a problémát addig kell lebontani, amíg el nem jutunk egy alapvetően cáfolhatatlan igazságig. 

A probléma fókuszáltság szintén az oka annak, hogy sokat kutatunk a desigban. 

Minden rendszer

A kezdő designereknek tapasztalatim szerint ezzel sok nehézségük akad, pedig nagyon fontos úgy gondolni mindenre, mint egymással összekapcsolt elemek rendszerére.

Valahol azt olvastam, hogy a komplex rendszereket az teszi olyan érdekessé, hogy a részei közötti kölcsönhatás eredményeképpen a részek viselkedése oly módon változik meg, hogy az egész rendszer az egyes részek tulajdonságaitól eltérő viselkedésmintát követ. Ebből következően pusztán a részek vizsgálatából nem jósolható meg az egész rendszer viselkedése, a globális tulajdonságok új törvényszerűségeket követnek. Rendszerszinten a legtöbb komplikáció az egyes részek kölcsönhatásából adódik. 

Éppen ezért a human-centered a designban a vizsgált jelenség teljes spektrumát vizsgáljuk, nem csak izoláltan a komponenseket. 

Kis léptékű, egyszerű fejlesztések 

A human-centered desigban ideális esetben iteratív munkát végzünk, azaz nem rohanunk, egy nagy, végleges megoldás felé. Egyszerű, kis léptékű megoldásokat hozunk a megismert problémákra, azokat megmutatjuk, tanulunk a visszajelzésekből, és tovább finomítjuk a megoldást a végtelenségig. 

Don Norman erre a szabályra is felhozta, hogy jelen korunk globális problémáinál a designerek remekül tudnák alkalmazni. Ugyanis ez az elv arról szól, hogy nem hozunk egy végleges, “utimate megoldást” egy óriási problémára – ahol nem is lehetne megmondani, hogy mitől sikeres a megoldás – hanem folyamatosan javítunk a helyzeten.

Hogyan tudnának a 21. századi designerek korunk nagy problémáin dolgozni?

Ahogyan a fentiekben levezettem a 21. századi designban a human-centricity 4 alapelvét alkalmazzuk. Nem nehéz belátni, hogy ezek összetett elvek, amelyeket gyakorolni kihívást jelenthet. Ebből adódik, hogy hamis az a divatos állítás miszerint „mindenki designer”. Mindegyik design szakma rendkívül nehéz, egy design thinking tanfolyam pedig nem tesz senkit sem profi designerré – bár a megközelítés sokat tehet a munkájához.

Felmerül a kérdés, pontosan mire is gondol Don Norman, amikor azt mondja, hogy a designerekben megvan a potenciál, hogy korunk nagy problémáin dolgozzanak?

Az egyik designeri szuper-skill érdekes módon, hogy nem vagyunk szakértők. Az expertek ugyan sokat tehetnek egy projekt sikeréért, de önmagukban elég sok korláttal rendelkeznek. Hajlamosak általánosítani például a problémákat és a megoldásokat. Ez azt jelenti, hogy nagyon hasonló megoldásokat hoznak látszólag hasonló problémákra, és hajlamosak kihagyni az érintett embereket, specifikus körülményeiket, és lehetőségeiket. A megoldás kivitelezése pedig évekig tarthat, mert többnyire nem jellemzi a munkájukat az iteratív megközelítés.

A designerek itt lépnek színre, mert arra tanítják ki őket, hogy számos terület szakértőjének tudásából hozzák ki a legjobbat a közös munka során. Ahogyan láttuk a designer az emberből indul ki munkája során, továbbá a root problémát akarja megérteni, nem csak a tüneteit kezelni, ezáltal a megoldás keresése közben is jó alapokról indul. A designer nem akar elsőre mindenre megoldást hozni, hanem „inkrementalizmus” jellemzi a munkáját, kis léptékű megoldásokat hoz, amit azonnal megmutat az embereknek és a visszajelzéseik alapján finomítja az elképzelést. Ezáltal ugyan nem ígér „ultimate” megoldást, de évekig tartó helyben toporgás helyett az adott problémát folyamatosan enyhíteni tudja.

Habár a designerek nem feltételül arra lettek kiképezve, hogy globális problémákat oldjanak meg, szakmai fejlődésük csúcsát ez jelentheti.

Ha a human-centered design minden alapelvét következetesen alkalmazzuk, akkor valóban megvan a lehetőség arra, hogy speciális mindsetünket összetett, akár globális problémák megoldására tudjuk használni. Ennek viszont az alapfeltétele, hogy túllépjünk a design 20. századi megközelítésén, lépjünk ki a képernyők mögül és egy sokkal szélesebb skálán használjuk az eszköztárunkat.