Hogyan lehet a design kutatási eredményeket befogadhatóvá tenni?

A design kutatás végén gyakran egy prezentációval zárul ez a teljes folyamat szempontjából kritikus szakasz. Ha ekkor és ebben a formában találkoznak legelőször a stakeholderek a kutatási eredményekkel az nem a legszerencsésebb kiindulási állapot.

A design kutatások során elérkezik a fázis amikor adatokat gyűjtünk, például interjúkat készítünk, vagy éppen megfigyelünk bizonyos helyzetekben felhasználókat. Később szintetizáljuk az adatainkat, mintázatokat keresünk és végül átadjuk az eredményeket a stakeholdereknek, akik felhasználják a tanulságokat. Ennyi volna az érintettek bevonásása a kutatásba?

A design kutatás céljait a prezentáció csak korlátozottan teljesítheti

Hogy pontosabban megvilágítsam a kérdést, érdemes tisztában lenni vele,  hogy a design  kutatásoknak valójában sokrétűbbek lehetnek a céljai, mint amire kapásból gondolnánk:

• Be akarjuk hozni az emberek, érintettek, felhasználók valóságát az adott szervezetbe
• Elő akarjuk segíteni a stakeholderek empatizálását a felhasználóikkal
• Légből kapott feltételezések helyett tényeket akarunk adni a döntéshozók kezébe
• De az is a feladat része, hogy elérjük, a kutatást minél inkább magukénak érezzék a stakeholderek

Máshogy fogalmazva a fő feladatok az empatizálás segítése, a stakeholderi bevonódás növelése, és az interpretált adatok átadása az érintetteknek.  

Amint látszik, csak egyetlen feladat és cél szól a magukról az adatokról. A kutatási fázisok végén jellemzően elsütött prezentáció, rosszabb esetben riport elsősorban ennek, a tények átadásának tud eleget tenni.

Ahhoz, hogy bevonódást tudjunk segíteni, empatizálást javítani ettől általában jóval többre van szükség. 

A kutatásokba való bevonódás javítása

A prezentációnak megvan az a sajátos korlátja is, hogy viszonylag minimális a befogadó fél bevonódása. Hiszen nem történik más, mint hogy kutatók jönnek mindenféle felhasználói mondásokkal, amit neki fenntartások nélkül be kellene fogadnia. Ez persze nem fog bekövetkezni többnyire. 

Ha ugyanis olyan insight merül fel, ami ellentétes a befogadó nézeteivel, tapasztalataival, ismereteivel akkor azonnal működésbe lép a kognitív disszonancia, azaz csekély az esélye a bevonódásnak, de az is megeshet, hogy megfúrja a kutatást.

Összességében az egész kutatást nem érzi magáénak sem, hiszen az alkotói folyamatnak nem volt részese. Így bátrabban megköpködi azt, hiszen mások munkájának kritizálásában jobbak vagyunk, mint a sajátunkéban. 

A kérdés, hogy miként lehet a stakeholderek bevonódását növelni? Az egyik megoldás, hogy magát a kutatást minél kollaboratívabbá kell tenni. Az ennek kapcsán szóbajöhető módszerek pedig elhelyezhetőek egy skálán: 

• A belépő szint, amikor streameljük az interjúkat, amibe bármelyik kolléga bekapcsolódhat. Ez viszonylag egyszerű, de az engagement szintet is korlátozottan növelő megoldás. 
• Egy jóval erősebb bevonódást eredményező – és tapasztalataim szerint sokaknak ténylegesen megvilágosodásokat okozó – eshetőség, amikor jegyzetelőként vesznek részt az interjúkon
• A legnagyobb bevonódást persze az jelenti, ha a kollégák maguk is interjúztatnak

Persze nem valószínű, hogy az utolsó eszközzel tudunk élni az esetek többségében,  a kollaboratív kutatási módszert az adott csapat kutatási fejlettségi szintje alapján lehet megválasztani. 

Ezekkel a lehetőséggel az empatizálást is meg tudjuk támogatni, hiszen a stakeholderek kisebb-nagyobb mértékben az emberek valóságába ugranak be. 

Mivel lehet helyettesíteni, vagy kiegészíteni a kutatási prezentációt?

Akár sikerült a stakeholdereket bevonni, akár nem olyan mérföldkövek mindenképpen elérkeznek a kutatásban, amikor már konkrét eredményeket lehet megosztani.

Ennek módja éppenséggel lehet prezentáció, viszont akadnak sokkal hatásosabb módszerek erre, amelyek zömét mi például korábbi kutatási csapattommal a Foundationben igen jó eredményekkel tudtunk alkalmazni. 

Szintetizálási workshop

Annak érdekében, hogy a kutatást azok az érintettek is magukénak érezzék, akik nem tudtak részt venni benne a közös szintetizálás egy jó lehetőség lehet. A gyakorlatban úgy szokott működni, hogy a kutatók már valamilyen szinten előkészítik a terepet, és kisebb-nagyobb mértékben rendezik az adatokat.

A stakeholderekkel közös workshopon pedig prezentálják ezeket a nyers insightokakat, és közös munkában szintetizálnak a stakeholderekkel, például Job to be Doneokat fogalmaznak meg, vagy  journey mapeken összegezik közös a tudást. 

Research nuggets

Egy usability tesztnél talán kevésbé, egy generatív kutatásnál annál inkább előfordulhat, hogy az adatgyűjtési szakasz hosszan elhúzódik, pár héttől kezdődően akár néhány hónapig is tarthat.

Különösen egy ilyen helyzetben kritikus, hogy ne maradjanak a csapat tagjai insightok nélkül. Ezért a kutatás során kieső korai megfigyeléseket heti rendszerességgel érdemes megosztani a team tagokkal, például slacken egy erre dedikált csatornán. 

Deep Dive Stories és research múzeum

Kétségtelenül hasznos, ha többet megtudunk másokról “adatok révén”, de ahhoz, hogy a helyükbe tudjuk helyezni magunkat, meg kell hallanunk és meg kell értenünk a történeteiket.

A deep dive people stories éppen ennek érdekében konkrét emberek valódi történeteit tartalmazza, akikkel a design kutatások során találkoztunk. A történetek egyszerűsége kulcsfontosságú: csak be kell mutatniuk az illetőt, hogy mi a fontos számára illetve mi inspirálja őt. 

A történetekből kiállítást rendezhetünk – de legalábbis az adott szervezet fontos helyein helyezhetjük el őket – ahol a kutatók időről időre tárlatvezetést tarthatnak, azaz bővebben mesélhetnek az ott szereplő emberek történeiről, és persze magáról a kutatásról is. 

Ennek a módszernek a fő célja és ereje az empátia fejlesztése: a sztorikon keresztül az emberek sokkal jobban át tudják érezni embertársaik helyzetét. 

Insights Show/User movie night

A kutatás végén a száraz tények ismertetése helyett célravezető lehet az interjúkból készített videó vágatokkal feldobni a bemutatót. Ilyenkor a videókat megszakítva kérdéseket lehet bedobni a résztvevőknek a látottakkal kapcsolatban. 

Ennek az “insights shownak” a még hatásosabb verziója a user movie night. Ahogyan a neve is mutatja az összevágott videókból egy igazi eseményt kanyarítunk, amihez hozzátartoznak a mozi nélkülüzhetlen kellékei mint italok, ételek, de különösképpen a pattogatott kukorica. 

Míg egy gyors usability tesztnél megteszi akár egy rövid riport vagy prezentáció is a kutatás végén, addig egy generatív design research esetében átgondoltabb eszköztárral kell dolgozni annak érdekében, hogy az érintettek minél jobban bevonódjanak. Ehhez a prezentáción felül számos eszköz áll rendelkezésre az itt bemutatottokon felül is, mindenki fantáziájára és kreativitására bízva alkothat módszerket, amelyekkel a design research sokkal több tud lenni pusztán egy bulletpoint halmaznál.