Így lehetsz rendszergondolkodó designer

Az elmúlt hónapokban sok időt töltöttem el a rendszergondolkodás diszciplínának megértésével. Rendkívül értékes és minden designernek hasznos gondolkodásmódról van szó, olyannyira, hogy a systems thinking és a design gondolkodás házasságából létrejött egy újabb terület, a systemic design. 

A rendszergondolkodásnak az ígérete, hogy segít megérteni a dolgok működését, így jobban meg tudjuk találni a problémák gyökerét, felfedezni a megoldási lehetőségeket. Ez az ígéret, eléggé releváns nekünk designereknek, akik ugye akik összetett problémákkal szoktunk foglalkozni. Úgy is mondhatnám a systems thinking az emberközpontú szemléletünk erős pluginja tud lenni.

Ebben a cikkben a rendszergondolkodás és a systemic design alapjai mutatom be, az elmélyülni szándékozól számára pedig további forrásokat is ajánlok.

Mi az a rendszer?

Az iPhone, az emberi test, az épületek, a városok, szervezetek, gazdaságok, és az univerzum. Ezek közül míg az egyik elfér a zsebedben, a másik végtelen – de vajon mi teszi őket rendszerré?

Russell Ackoff a rendszerszemlélet egyik úttörője az autó analógiáját használta a rendszer fogalmának megértetésére. Az autó egyetlen alkatrésze sem képes önmagában eljuttatni minket A-ból B pontba – sem a kerék, sem a tengely, sem az ülés de még a motor sem. 

Viszont egy gépkocsi már képes arra, hogy eljuttason minket valahova. Ha szétszedsz egy autót, már nincs autód, csak a darabok, alkatrészek tömege. Ahogy Ackoff magyarázta, ez azért van, mert „egy rendszer nem az elemei viselkedésének összessége; a rendszer az interakcióik eredménye.” Ez ugyanúgy igaz a számítógépre, mint az univerzumra, és minden más rendszerre.

A rendszer tehát egymáshoz kapcsolódó elemek összessége, amelyek egy cél elérése érdekében szerveződnek.

Egy rendszernek elsődlegesen a szerkezete határozza meg a viselkedését. A rendszereket ugyan befolyásolhatják külső erők, hogy miképpen reagálnak, általában a belső jellemzőikből fakad.

A rendszerek összetevői

Egy rendszernek talán a célja az egyik legfontosabb karakterisztikája. Ugyanakkor ezt is legnehezebb megfejteni, ennek egyetlen módja, ha pontosan megfigyeljük – például kutatásokkal -, hogyan viselkedik az adott rendszer. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy mivel minden alrendszernek megvannak a maga céljai, egy rendszer az alrendszerek és célok összetett hálózata lehet. Például egy egyetem hallgatóinak és dolgozóinak más céljai lesznek, mint magának az egyetemnek.

A másik fontos dolog, hogy a rendszerekben lévő elemek közötti kapcsolódások meghatározóak, lehetnek fizikai interkonnekciók – például milyen úton haladnak át a termékek egy gyárban –  vagy információ alapúak – például a vásárló döntési folyamata, egy vásárlása során. 

Hétköznapi tapasztalatainkból is tudjuk, hogy a rendszerek kapcsán az alkotóelemek a leginkább megfigyelhetőek, de a látszat ellenére ezek a legkevésbé fontosak. 

Érdemes vizsgálni azt a kérdést is, hogy mi okozza a legnagyobb változást egy rendszerben, ha az összetevőiből indulunk ki. A legnagyobb hatást a rendszer céljának megváltoztatása eredményezheti, majd ezt követik az elemek kapcsolódásának módosítása, és csak legvégül maguk az elemek. Ha például egy focicsapat mindegyik játékosát kicseréled attól még futball teamről beszélhetünk, viszont ha a játékszabályokat megváltoztatod, az drasztikus hatással lesz az egész rendszerre, ebben az esetben már valószínűleg nem fociról fogunk beszélni, hanem valami másról. 

Végül a kontextust sem szabad kihagyni a képletből. A rendszer nem elszigetelten létezik, hanem valamilyen környezetben működik. A környezet a rendszeren kívül lévő dolgot jelenti, amelyek tulajdonságai kihatnak a rendszerre, így ha ezek módosulnak, változik a rendszer viselkedése is. 

Milyenek a hatékony rendszerek?

Kezdetleges tanulmányaim során a legjobb forrásnak a rendszergondolkodás megismerésében a Thinking in systems című klasszikus bizonyult, Donella Meadows-tól. 

Többek között arról is írt könyvében, hogy ne csak a megfigyelhető rendszerelemekre koncentráljuk, hanem legyünk tudatában a hatékony rendszerek 3 kritikus jellemzőjével is, és alkalmazzuk azokat.

Reziliensek

A reziliencia a rugalmasság vagy a stresszből való visszapattanás képessége. A jó rendszerek több visszacsatoló hurkot tartalmaznak arra az esetre, ha egy hurok meghibásodik. Például a jó repülőgyártók ezt teszik a repülőgépek összes érzékelőjével, a nem annyira jók nem figyelnek erre, ami katasztrófához vezet. 

Önszerveződők

A tanulás, a fejlődés és az új komplex rendszerek/struktúrák létrehozásának képessége a túlélés, az újjáépítés és a gyarapodás érdekében az önszerveződés képessége.

Például az emberi test csupán egyetlen sejtből fejlődik ki, és folyamatosan javítani tudja magát. Az önszervező képesség a rendszer rezilienciájának legerősebb formája. Egy rendszer, amely képes fejlődni, szinte minden változást túlél, ha folyamatosan képes megváltoztatni önmagát.

Máshogyan fogalmazva a rendszer önszervező képességének növelése a kulcs ahhoz, hogy dinamikusan változhasson. Ennek legjobb módja a tanulás ösztönzése, a kísérletezés lehetőségével karöltve.

Hierarchiával rendelkeznek

Az összetett rendszerek hierarchiát igényelnek a hatalmas mennyiségű információ/kölcsönhatás szervezéséhez és a stabil működéshez. Például mindannyian egy család, közösség, nemzet stb. részei vagyunk. Ideális esetben minden alrendszer képes önmagát menedzselni, miközben egy nagyobb rendszer szükségleteit szolgálja ki.

Systemic design: A rendszergondolkodás helye a designban

A designban probléma fókuszra kényszerítjük magunkat. Ezen a ponton jön képbe a systems thinking, ami azt tanítja, hogy soha nem létezik egy probléma elszigetelten: minden probléma kölcsönhatásban áll valamilyen más problémával, összességében pedig egymáshoz kapcsolódó problémák halmaza létezik, egyfajta probléma rendszer. 

Amikor a 21. század nagy problémáit tekintjük, mint oktatás, egészségügy, Magyarországon korlátozott tájékoztatás – azok mindegyike rendszer probléma. Ráadásul ezek emberi rendszerek kihívásai ezért fontos a “humánum” és a “system” összeházasítása és ezzel elérkeztünk a systemic designhoz, amikor a két terület találkozik.

Amikor egy rendszer elemei embereket jelentenek, a komplexitás exponenciálisan magas lehet, mivel az emberi érzések és szükségletek kiszámíthatatlanok és folyamatosan változnak. Ennek következménye, hogy esetenként a  jó szándék ellenére is a jelenleg létező fontos társadalmi rendszerek lehetnek a legkevésbé emberközpontúak. 

Ezért kell az emberközpontú rendszertervezés, a systemic design, mert az empátiát helyezi oda, ahol a legnagyobb szükségünk van rá: gyakorlatilag az emberek szükségleteit állítja a legösszetettebb kihívások centrumába. A systemic design tehát empátiát hoz a komplexitásba.

A systemic design gondolkodásmódja

Ízelítőül álljanak itt a systemic design mindset meghatározó elvei, amelyek nagy része persze a rendszergondolkodásból erednek.

Interkonnektivitás

A világ nemlineáris, mégis matematikai vagy adminisztratív kényelmünk érdekében próbáljuk lineárissá tenni. 

A systems thinking egyik legfontosabb alapelve, hogy minden mindennel összefügg. Persze az összekapcsoltságról nem spirituális, hanem biológiai értelemben beszélünk. Mit is jelent ez?

Lényegében mindenki léte valaki másétől függ. Például az embereknek élelmiszerre, levegőre és vízre van szükségük testük fenntartásához, a fáknak pedig szén-dioxid és napfény kell a virágzáshoz. Mindennek szüksége van valami másra, gyakran más dolgok összetett rendszerére, hogy életben tudjon maradni. Ez a modell az élettelen tárgyakra is igaz. 

Egy rendszergondolkodó ezt a gondolkodásmódot használja fel a földi élet és a benne lévő rendszerek összetettségének kibogozására és a velük való munkára. 

Visszacsatolási hurkok

Mivel minden összefügg, állandó visszacsatolási hurkok működnek a rendszer elemei között. A visszacsatolás folyamatos információforrás, ami meghozza a rendszer számára a megfelelő változtatási parancsokat, ezáltal a rendszer tovább tud működni, vagy akár növekedni is. 

Megérthetjük és beavatkozhatunk a visszacsatolási hurkokba, ha felismerjük azok típusait és dinamikáját. A visszacsatoló hurkok két fő típusa az kiegyensúlyozó és a megerősítő loop.

A kiegyenlítő hurok célorientált visszacsatolás. Például a termosztát szabályozza a hőmérsékletet – felmelegíti a helyiséget, ha túl hideg lesz, és lehűti, ha túl meleg a levegő. Az ilyen hurkok stabilitást hoznak, de ugyanakkor ellenállnak a változásnak is. 

A megerősítő hurok értelmszerűen felerősíti a meglévő hatást, hogy beindítsa az pozitív vagy éppen az ördögi kört. Például minél többen kapnak el egy vírust, annál gyorsabban terjed, vagy minél többet spórolsz, annál gyorsabban nő a banki egyenleg a kamatos kamattól. Az ilyen hurkok exponenciális növekedést hoznak, de más esetben előidézhetik, hogy kicsússzon az irányítás a kezeink közül. 

Zoom-in zoom-out váltogatása

A service desigban is használt zoom-in és zoom-out sokat segíthet a rendszergondolkodás elsajátításában. A zoom-out azt jelenti hátrébb lépünk és a big picturet vizsgáljuk, a zoom-in pedig, hogy belenagyítunk a pillanatokba vagy a részletekbe. A két lencsét folyamatosan váltogatni kell a teljes kép láthatósága érdekében.

Kitekintés a nyilvánvaló stakeholdereken túlra

A UX design gyakorlati munkában a stakeholder az üzleti érintettet, de leginkább a megrendelőt szokta jelenteni. A systems thinking megtaníthat arra, hogy a szót pontosabban használjuk, ugyanis a stakeholder lehet személy, csoport, vagy szervezetet is, akik valahogyan kapcsolódnak, vagy érdekeltek az adott projektben, szervezetben, szolgáltatásban, vagy termékben.

Stakeholderek, érintettek lehetnek például:

  • Felhasználók
  • Ügyfelek
  • Alkalmazottak
  • Kisegítő személyzet
  • Ügynökségek
  • Házon belüli részlegek
  • Üzleti partnerek
  • Kormányzati intézmények

Tehát mindenkit fel kell térképezni, akik az adott szolgáltatáshoz kapcsolódnak, és ezzel elérkezünk el a mikénthez, a system mapping toolokhoz.

Systems mapping

A rendszer modellezése a “systems thinking típusú kihívások” elsőszámú eszköze, a munka is ezzel szokott indulni. A feltérképezés változatos lehet, az analóg klaszter leképezéstől kezdve a komplex digitális visszacsatolás elemzéséig.

Azonban az alapelvek a konkrét tooloktól függetlenül azonosak: aznosítani kell a rendszer elemeit és az egymáshoz való kapcsolódásukat. Az így nyert megértés alapján lehet megtervezni a rendszerbe avatkozás módjait, amelyek a legjelentősebb javulást eredményezhetik. 

Systemic design a gyakorlatban: Iceberg model

Hajlamosak vagyunk meglepődni a rendszereken, ennek pedig az az oka, hogy túlbecsüljük mennyit tudunk ténylegesen, míg alábecsüljük a rendszerek komplexitását. 

Amikor komplikált problémákat oldunk meg, ösztönösen csak a felszínt nézzük, ez pedig végül csak egy mélyebb probléma tüneti kezelését eredményezi. Hogy jobban megértsük egy promléma layereit szoktuk használni az iceberg modellt, az egyik system mapping toolt.

Ezen a ponton a jéghegy modell remélhetőleg a systems thinking és a systemic design megértéséhez is hasznos vizuális segédeszköz lehet. 

  • Először azt kell azonosítani, amit látunk: az események és a viselkedések állnak a jéghegy csúcsán. Először zoom-in nézetbe váltunk, és csak azt látjuk, ami a felszínen történik, majd zoom-outba, hátrébb lépünk és megvizsgáljuk az eseményeket, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, milyen mintázatokat alkotnak. A gyakorlatban a probléma megoldás eddig szokott terjedni. 
  • A következő lépés, hogy feltárjuk a mélyebb hatásokat, az iceberg modelen ez a struktúrája a rendszernek. Ezek a rendszer olyan részei, amik tervezehetők, vagy újratervezhetők és jelentős hatással bírnak a rendszerre, ilyenek például a folyamatok, irányelvek. A struktúrális elemei az okai gyakran a problémáknak, amiket találunk.
  • A legnehezebb és legfontosabb részét a rendszereknek a gondolkodásmódok jelentik: ezek az emberi meggyőződések, értékek, feltételezések. Gyakran a problémák gyökerei itt keresendők, hiszen láthatatlan módon befolyásolják és irányítják az emberek viselkedését. Értelmszerűen ha ebben a layerben sikerül változást elérni, akkor sikerülhet a rendszer egészében is meghatározó javulást véghezvinni. 

A systems thinking nagyban segíthet megérteni a dinamikus nemlineáris rendszereket. A rendszerek komplexitása tovább fokozódik, ha abban emberek és az interakcióik alkotják az adott rendszert. A systemic design az emberi rednszerek jobbá tételében segíthet, mert az emberközpontú designt kombinálja a rendszergondolkodással.

Rendszergondolkodás és systemic design források

A cikkben a felszínét kapargattam a témának, de szerencsére források bőségesen állnak rendelkezésre, ha el szeretnél te is mélyülni.

Systems Thinking források a Disruptive Design-tól: Egy tanácsadó cég, aki mögött Leyla Acaroglu áll. Remek kezdő cikkei vannak a rendszergondolkondolkodásról, írásomban több illusztráció is tőle származik.

Rendszerszemlélet és rendszerelmélet: Magyar nyelvű forrás Sasvári Pétertől.

Systemic Design Toolkit: Az egyik első konkrét eszköztár, ami már design gondolkodás szerűen segíthet megoldni rendszer szintű kihívásokat.

Human-Centered Systems Thinking: Systemic Design témában talán az első ismertebb kurzus az IDEO-tól.

Boros Norbert

Service & Strategic Designer

Cikkeimben elsődlegesen a designt mint szemléletmódot, különösképpen az emberközpontúságot igyekszem átadni.

1:1 design coaching vezetőknek. Foglalj egy órát nálam!

Design Weekly

A design legjava havonta egyszer, benne mindennel, ami izgalmas a service és business design, UX, és innováció világából.