Létezhet agilis környezetben UX kutatás?

Az utóbbi években a digitális termékek gyártása felgyorsult köszönhetően olyan fejlesztési módszertanoknak mint az agilitás. A törekvés magával rántotta a UX designt és a kutatást is: a gyors eredmény szállítása erőteljes nyomás formájában jelenik meg a design csapatoknál. A kutatásnál különösen nehéz kérdés, hogy miként képes, ha egyáltalán képes csatlakozni egy agilis környezethez.

Az agilitás olyan feltételezéseket hozhat magával, hogy a termék optimalizálása, folyamatos iterálása az egyetlen cél, és ebbe a UX kutatás is remekül bepasszintható, megvan a helye a fejlesztési sprintekben. És valóban az elgondolás elvi szinten meg is állja a helyét, amennyiben az úgynevezett solution spaceről beszélünk, azaz a termék folyamatos, iteratív fejlesztéséről.

Azonban a kutatásoknak létezik egy másik szintje, a spektrum másik oldalán a problem space lakik, ami nem tehető agilissé, mert nem a megadott idő alatt történő garantált output szállítás a célja. Egyetlen célja van: az emberek céljainak mély megértése. 

A Problem Space és Solution Space kutatása

A modell alkalmazása a design kutatásokra az Indi Young nevű kutató szakembernek köszönhető, aki évtizedek óta mozog a design kutatások világában, és a sajnos egyre jobban háttérbe szoruló mély emberi megismerést hangsúlyozza a felületességgel szemben: 

Indi Young tehát azt mondja, hogy az empatizálásnak külön tere kell, hogy legyen, ami nem része a fejlesztési ciklusnak. 

Korábban írtam a first principles thinking-ről: ennek lényege, hogy a problémát addig kell lebontani, amíg el nem jutunk egy alapvetően cáfolhatatlan igazságig. Ez a fizikából átvett és Elon Musk által is alkalmazott gondolkodásmód megfeleltethető a problem space-nek.

A másik és egyben elterjedtebb megközelítés az analógiákkal történő gondolkodás, a “reasoning by analogy.” Ez azt jelenti, hogy egy megoldást számtalan trial and error iteráció eredményeként javítunk. Ez a solution spacenek feltehető meg, amelynek a nagy hátránya, hogy feltételezi az adott megoldás a lehető legjobb.

Miért nem elegendő a solution space kutatás?

Az agilis folyamatban zajló  – leginkább usabillity-vel kapcsolatos kutatások – eléggé sietősek, annak érdekében, hogy a termékkel kapcsolatban tudjanak minél korábban hasznosítható inputokat szállítani. Azonban abból a bátor – és nem feltétlenül alátámasztott – alapfeltételezésből indítanak, hogy a core megoldásunk biztosan helyes. 

Ennek szélsőséges példái is lehetnek: korábban nem egyszer láttam például olyat, hogy a kutatás teljes kihagyásával kipörgettek gigantikus termékfejlesztéseket, mert az agilitás enélkül is garantálja a leszállítását “valaminek”. 

A kutatás minimuma a termékfejlesztésekben, ami a solution spaceben zajlik, de ez csak a jéghegy csúcsa. Ha itt vizsgálódunk csupán a termékkel kapcsolatos insightok adathalmazában tudunk turkálni, amitől olyanok leszünk mint a részeg, aki a lámpaoszlop alatt keresi a kulcsát. Ha megkérdezzük tőle, hogy miért ott keresi, az fogja felelni: „mert ott van a fény!” Ez az adathalmaz csak arra világít rá, ami szerepel benne.

Ezért kell a problem spacet is kutatni, ami viszont természetéből adódóan nem lehet agilis. 

Problem space kutatás vs agilitás

Ugyanis az emberek mély megértése, az empátia gyakorlása elég nehezen képzelhető egy sietős szállításra optimalizált folyamatban, ez a feladat jóval összetettebb annál. Kognitív empátiát gyakorolni nehéz és időigényes, az empátia nem egyenlő a szimpátiával. Szóval az emberi megismerés nem lehet kompakt, bármennyire is szeretnénk. 

Gondolj bele, ha csupán 2 napot vagy legfeljebb 1 hetet kapsz arra, hogy mélyen megérts embereket. Ráadásul nem is vagy hivatásos kutató, ahogyan az agilis csapatokban dolgozó product designerek többsége sem az, akikre sokszor ez a feladat hárulhat. Még azoknak a senior kutatóknak is, akik meglehetősen képzettek és gyakorlottak borzasztóan keretezniük kell a kutatásukat, hogy beleférjenek a szűk időkeretbe. Az eredmény az lesz, hogy a felületes megértés szintjén rekedünk, azaz elfogadjuk az emberek magyarázatát arra, hogy mit miért csinálnak, de azt nem tudjuk mi jár a fejükben. Ez a fajta megértés az emberek véleményéről szól inkább, és nem azokról preferenciákról amikre épülnek. 

Szóval mélységre van szükségünk ahhoz, hogy ténylegesen megértsük az embereket és ezáltal jó megoldásokat tudjunk hozni számukra. 

Probléma + Stratégia + Megoldás

Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, hogy mi és hogyan zajlik a problem és solution space kutatásokban, illetve miként érnek össze a stratégiai szinten. 

Solution space: korlátozott innováció

A solution spaceben zajló kutatás a userekről szól. Indi Young szándékosan fogalmaz így, mert ebben a szakaszban olyan személyek a vizsgálódás alanyai, akik ténylegesen interakcióban vannak/lehetnek a termékkel vagy a szervezetünkkel. 

A solution space jellemzői

• Része az agilis folyamatnak
• Erősen kapcsolódik a termékhez és a szervezethez
• A kutatások rendszeresek, de rövidek

A solution space hiányosságai

• A csapattagok csak annyi tudnak meg az emberekről, amennyit a szervezet termékeiből származó interakciók révén kinyerhetnek
• A mély megértés hiányát a rapid szállítási ütem folyamatosan mélyíti
• A csapatok akaratlanul is elfogultságokat és hamis feltételezéseket vihetnek be

A solution spaceben rendszeres kompaktabb kutatásokról van szó, amik a termék egyre jobbá tételében segítenek, élve azzal a feltételezéssel, hogy a problem spacet már nagyon értjük. 

A kutatási eszközök a folyamosságához vannak igazítva, ennek érdekében többek között az itt felsorolt módszereket lehet bevetni. 

• Szponzorált userek, participant pool: Ahhoz, hogy ne boruljon a sprintek üteme a rekrutálási kockázatot minimalizálni kell, ezért célszerű egy pool kialakítására törekedni, akik rendszeresen rendelkezésünkre állnak. 
• RITE metódus (Rapid Iterative Testing and Evaluation): Olyan usability teszt, amikor a user visszajelzéseket azonnal visszavezetjük, és az iterált változatot megmutatjuk újabb résztvevőknek. Ilyenformán akár egyetlen nap alatt is jelentős mennyiségű iterációt hajthatunk végre. 
• 1 napos usability tesztelés: A design sprint módszerből származik, a lényege, hogy az 5 darab usability teszt egyetlen nap alatt zajlik le. A megfigyelők azonos struktúrában jegyzetelnek és a nap végén a csapat közösen kiértékeli a teszteredményeket. Ennek köszönhetően egyetlen nap alatt is egy teljes értékű használhatósági tesztelés pörgethető ki. 

Stratégia: híd a probléma és a megoldás között

A stratégia, ami kormányoz minket, illetve a halmaz, ahol a problem és a soltuion space találkoznak. Az egyik alap összetevője lehetne agilis szóhasználatot követve az opportunity backlog: Job to Done-ok, problémák, amiket meg akarunk oldani. Ugyanez adhat részben ötleteket az üzleti modellek kialakításához, üzleti modell innovációkhoz is, hiszen annak alapja egy olyan értékcsere, ahol pontosan ismerjük az emberek végső céljait és arra adunk megoldásokat, amelyhez bevételi modellt társítunk. 

Sajnos a valóságban az opportunity backlogot általában anekdoták, légből kapott ötletek táplálják, nem szükségszerűen kutatásból “etetik”. És itt jön képbe ismételten a problem space. 

Problem space: a lehetőségek forrása

A problem spaceben zajló kutatás, ami bizonyítékokon alapuló tényekkel táplálja az opportunity backlogot. Lényegében lehetőségekre bukkanhatunk az emberek meg nem oldott problémái megismerése által, vagy például olyan emberekre találhatunk, akikkel eddig egyszerűen nem törődtünk. 

A problem spacben zajló kutatásokkal kizárólag az embert akarjuk megismerni, a végső céljait motivációit. Ebből következően a problem space kutatás jellemzői:

• Nem kapcsolódik szorosan a termékünkhöz, vagy a szervezetünkhöz
• Nem része az agilis folyamatnak, szeparált
• Ugyanakkor ez is ciklikus – aminek keretében meghallgatjuk az embereket, empatizálunk, patterneket keresünk – de ritkábban, például éves szinten ismétlődik
• A kutatások több hetesek, esetenként hónaposak is lehetnek

Az itt zajló kutatás eredménye egy örökzöld megértés, amihez bármikor lehet fordulni, hiszen rendkívül elementáris szinten vizsgálódik.  

Kutatásmódszertan: listening session

Az alkalmazott kutatási módszertan legtöbbször feltáró mélyinterjú. Indi Young egyébként ennek egy sajátos módszerét ajánlja, a listening session-t: ebben teret adunk a résztvevőnek, hogy lényegében bármerre elvigye a mondandóját. Még ha látszólag irreleváns is, mégis hasznos lehet elengedni a gyeplőt, mert így derül ki, hogy mi van a résztvevő fejében abban a pillanatban és ezáltal ismerhetjük meg igazán a gondolkodását. Ami még sajátossága a műfajnak, hogy a nevéből adódóan is remekül működik kizárólag audioval, például telefonos beszélgetés formájában.

Ebben a műfajban csak egy erős általános nyitó kérdés van, a többit a beszélgetés során találjuk ki a mondottak reagálva. Nagyon nehéz műfaj, Indi Young szerint napi 1 ilyen beszélgetést tud elvinni egy kutató.  

A problem space kézzelfogható kimenete

A kutatás vége nem feltétlenül különbözik a közismerttől, patterneket keresünk, szintetizálunk a kimenet pedig  változatos lehet például JTBD, mentális modell diagram, viszonyulás típusok. 

Mivel itt nem 1 napos kutatásról beszélünk néha masszív kutatási anyagok is születhetnek, de a kutatás mélysége miatt az adatok végsősoron nem is korlátozhatók egyetlen diára.

A UX kutatás kétségtelenül létezhet agilis környezetben, leginkább a solution spacbe ágyazhatók be a használhatósággal kapcsolatos vizsgálódások. Viszont a spektrum másik végén álló problem space már egy teljesen különböző műfaj, nem kerülhető meg, a végső célja a mély emberi megismerés, melyből adódóan papírformaszerű agilis működésbe kevésbé illeszthető, inkább termék és sprint független kontextusban képes működni.

A kutatások mindkét spektruma létezhet ugyanazon szervezeten belül, de némileg eltérő dinamikákat követel meg. A UX és experience kutatók többségének az igazi szakmai kihívást a problem space research biztosíthatja, míg a solution space kutatások leginkább a product designeri munkába illeszkedhetnek.