Stratégiai tervezés 2035-ig: Hogyan építs időtálló terméket?

A legtöbb cég beragad a mindennapok útvesztőjébe: termék problémák megoldása, piaci részesedés növelése, negyedéves eredményjavítás. De mi történik, ha tekintetünket a távoli horizont felé fordítjuk? Itt lép színre a „nagy S stratégia” – egy hosszútávú, inspiráló jövőkép, ami messze túlmutat a jelenlegi problémák megoldásán.

Az előző cikkemben részletesen bemutattam Chandra Janakiraman kitűnő két éves termékstratégia alkotó folyamatát, most viszont egy másik szintre lépünk.

Az előzővel ellentétben az alább bemutatott stratégiaalkotási módszer nem az azonnali megoldásokra koncentrál, hanem arra, hogy hová szeretnénk eljutni 3, 5 vagy akár 10 év múlva. 

Az ilyen stratégia kidolgozásának megközelítését Chandra nagy „S” stratégiának nevezi. Szintén öt lépésből áll, de a folyamat szándékosan egy kicsit nyitottabb és zöldmezősebb jellegű, és akár hat hónapig is elhúzódhat.

Jellemzően ezt in-house egy lead product designer irányítja, de külső facilitátor is végezheti a folyamat végzongorázását. Ezzel kapcsolatban többek között én is tudok segíteni.

Első lépés: előkészítés

Itt is egy munkacsoport jellegű formációt kell felállítani, ebben a teamben viszont design erős szereplőkből kell lehetőség szerint építkezni, lead product designerrel, egy-két UX designerrel és UX kutatóval

Először is vegyétek elő a vállalat misszióját és vízióját, mint alapvető igazodási pontokat.

Majd fontos elemzési feladat következik – desk research gyakorlatilag –  a hosszútávú kulturális, társadalmi, technológiai trendek vizsgálata, amelyek különösen relevánsak a termékünk szempontjából.

Ehhez természetesen lehet használni külső kutatásokat, vagy akár AI eszközöket is. 

És végül az előkészítő szakasz része interjúk készítése a felsővezetőkkel, egyéb stakeholderekkelm hogy megértsük a vállalattal/termékekkel kapcsolatos hosszú távú elképzeléseiket. 

Második lépés: jövőkép variációk

A második lépésben szintetizálnunk kell az összes fenti információt úgy, hogy a kapcsolódó ötleteket összefüggő narratívákba és fikciós darabokba csoportosítjuk. 

A következő feladatunk, hogy generáljunk legalább három, meglehetősen különböző leírást egy olyan jövőről, ahol a termék jelentősen különbözik a maitól, és jelentős hatással van a világra. Chandra cikkéből hozom a következő példát, ami segíthet jobban megérteni miről van itt szó.

Vegyünk például egy közlekedési vállalatot: egyik lehetséges jövőképük lehet a teljesen autonóm utazás világa, egy másik a hipergyors földrészek közötti közlekedés, egy harmadik pedig egy olyan forgatókönyv, ahol a fizikai utazást nagyrészt virtuális élmények váltják fel.

Az ilyen és hasonló jövőképek nem légből kapott fantáziák, mindegyikhez tanulási célokat és kulcskérdéseket kapcsolunk, amik segítenek feltárni, hogy milyen feltételek mellett válhatnának valósággá.

Harmadik lépés: Prototípusok

Most jön a legizgalmasabb rész, miután a különböző jövőképeket és a kapcsolódó tanulási célokat megfogalmazták, a csapatnak prototípusokat kell generálnia, amelyek segítik a felfedezést és a mélyebb megértést. 

Gondoljunk ezekre úgy, mint a koncepcióautókra – talán soha nem kerülnek pontosan ebben a formában gyártásba, de inspirálnak és utat mutatnak. Egyes elemeik pedig idővel beépülhetnek a hétköznapi termékekbe.

Negyedik lépés: Konvergencia

Az UX kutatóknak ezt követően tesztelnie kell ezeket a prototípusokat gondosan kiválasztott felhasználókkal. 

Ez a folyamat olyan, mint egy evolúciós szelekció: egyes ötletek kiesnek, mások átalakulnak, néhány pedig kombinálódik egymással. A végén kikristályosodnak azok a „nyertes komponensek”, amelyek már a jelen körülményei között is rezonálnak a felhasználókkal.

Ötödik lépés: Roadmapre kerülés/tesztelés

A nyertes komponensek ezután bekerülnek az aktív roadmaobe, hogy élőben tesztelhessék őket a felhasználók szélesebb körével. Ez nem egyszeri folyamat – a sikeres vállalatok rendszeresen újraindítják, amikor új területeket kell feltárni.

A két termékstratégiai megközelítés találkozása

A termék roadmap és stratégia végül két irányból építkezik egyszerre: a kis „s” – jelenből előretekintő –  és a nagy „S” – jövőből visszatekintő – munkamódszer párhuzamosan fut.

Ez ahhoz hasonló, mint amikor egy hidat mindkét partról egyszerre kezdenek építeni, az egyik csapat a jelenből indul előre, míg a másik a távoli jövő víziójából halad visszafelé, míg végül találkoznak valahol félúton.