Generációs mítoszok: Számít egyáltalán, hogy mikor születtél?

A generációs sztereotípiák rendkívül károsak lehetnek, mert útjában állnak a generációs különbségek valódi megértésének, amelyek számos kulcskérdésben alakítják hozzáállásunkat és viselkedésünket. 

Miért van az, hogy az emberekről a nemi, faji, szexualitás orientáció vagy nemzetiség alapján történő általánosítások elfogadhatatlanok, viszont „generációk” alapján sztereotipizálni teljesen rendben van?

Például az én korosztályomat a millennials/Y generációt – az 1980 és 1995 között születetteket –  nárcisztikus hipszertként szokás beállítani, akik annyit költenek avokádós pirítósra, hogy nem engedhetik meg maguknak a saját ingatlan vásárlását. 

Eközben a baby boomerek önző, technofób szociopaták a sajtóhírek szerint, akik ellopták a fiatalabb generációk jövőjét. A generációs mítoszok, és a “generációs szakértők” által terjesztett sztereotípiákat a végtelenségig lehetne még folytatni.

Mi a valóság az ilyen sztereotípiák mögött, és van-e egyáltalán értelme annak, hogy a világot generációs szemüvegen keresztül nézzük?

Már régóta bosszantanak a generációs megközelítéssel kapcsolatos tévedések, akár a design kutatói sapkámat viselem, akár csak mint hétköznapi y-generációst, akit szintén sújtanak a sztereotípiák.  

Tavaly még a Quibit hozott le egy remek cikket a témában, mostanában pedig Bobby Duffy The Generation Myth könyvét forgattam gyakran, ami számos félreértést tisztáz. Duffy munkássága alapján született az alábbi cikk, ami a generációs félreértések tisztásában segíthet. 

Miért kezdtünk el a generációkkal, különösen a fiatalokkal foglalkozni?

A “generációs ipart” elsősorban nem olyan meglepő módon a kapitalista törekvések táplálják. Az a ráébredés, hogy pénzt lehet keresni a tizenéveseknek szánt árucikkekkel, a huszadik század negyvenes éveibe nyúlik vissza, amikor is az „ifjúsági kultúra” kifejezés először jelent meg nyomtatásban.

Nem véletlen, hogy ezek a dolgok akkor történtek, amikor megtörténtek: a középiskolába járás ekkoriban terjedt el. 

1910-ben a fiatalok nagy többsége még dolgozott, a tizennégy-tizenhét évesek mindössze tizennégy százaléka járt még csak iskolába. 1940-ben azonban ez az arány már  hetvenhárom százalék volt. Tér keletkezett a másoktól való függés és a felnőttkor közötti időszak között, és megszületett egy új demográfia: a „fiatalság”. Később a középiskolába látogatók aránya folyamatosan nőtt, majd ezt fokozta a felsőoktatásba beiratkozók arányának növekedése.

Ma a lakosság valamivel kevesebb, mint egyharmada huszonöt év alatti, de a fiatalok továbbra is jelentős fogyasztói bázist jelentenek a közösségi média platformok, a streaming szolgáltatások, a számítógépes játékok, a zene, a divat, az okostelefonok, az alkalmazások és minden egyéb áru számára. 

Annak érdekében, hogy ez a piac továbbra is növekedni tudjon, és hogy a tanácsadó iparnak legyenek megbízásai a témában, kitalálták az „ifjúsági kultúra” időszakonkénti újradefiniálását. Ma leginkább a generációk kapcsán megjelenő híreket ez a hatás táplálja. 

Pedig Bobby Duffy könyvének általános megállapítása, hogy a különböző korcsoportokba tartozó emberek sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint amennyire a generációkról szóló sajtócikkek sugallják, és a tévhitek fő oka szerinte éppen  a “generációs tanácsadók” ipara. 

Azt írja, hogy 2015-ben az amerikai cégek mintegy hetven millió dollárt költöttek generációs tanácsadásra. Holott nincs is empirikus alapja annak az állításnak, hogy a generációk közötti különbségek nagyobbak volnának, mint a generációkon belüliek. 

Melyek azok a faktorok, amik ténylegesen befolyásolják az attitűdjeinket?

A The Generation Myth rámutat arra, hogy a generációs gondolkodás hasznos is lehet, ha megértjük valójában miről is van szó. 

A legfontosabb ezzel kapcsolatban, hogy az emberek folyamatosan változnak. Életünk során szüntelenül haladunk egyik szakaszból a másikba és eközben olyan hatások érnek bennünket, amelyek hiedelmeinket és viselkedéseiket nagyban befolyásolják. 

Három olyan mechanizmus van, ami meghatározó hatással van az emberekre: az időszaki hatások, az életciklus-hatások valamint a kohorszhatások. 

Időszaki hatások 

Az időszaki hatások olyan nagy hatású globális események – gyakran “black swan történések” -, amelyek életkortól függetlenül mindenkit érintenek, mint például a 2008-as pénzügyi válság vagy a koronavírus-járvány. Ezeknek az élményeknek a hosszútávú hatását “jobb-rosszabb csomagként” egész életünkben magunkkal cipelhetjük. Megfigyelések szerint az időszaki effektusok hosszútávú hatásai a húsz év alattiaknál jelentősebbek lehetnek, mint az idősebb korosztályoknál. 

A időszaki hatások elvének alapjai egyébként Mannheim Károly magyar származású szociológushoz köthetők. Szerinte a generációk nem csupán egy időben született emberek csoportját jelentik; közös, és gyakran traumatikus élmények által kialakított társadalmi identitásról van szó. 

Életciklus hatások

Az életciklus-hatások olyan változások és nagy hatású életesemények, amelyek az emberek öregedésével, vagy olyan jelentős fordulatok következtében jelentkeznek, mint például az otthon elhagyása, házasságkötés vagy gyermekvállalás. Ezek  az emberi élet dinamikusan változó rétegei.

Kohorszhatások

Végül a kohorszhatások egy adott generációhoz tartozó emberekre jellemző attitűdök, hiedelmek és viselkedések. Az egyes generációknak lehetnek különböző attitűdjei, hiedelmei hiszen különbözően szocializálódtak, más körülmények között mint a korábbi generációk. A kohorsz hatások a konstansabb részét jelenti az életünket átható faktoroknak, ilyen a vallás, ami nagyjából egyenlő eloszlást mutat az egyes generációkon belül. 

Ha a személyes szintre zoomolunk ott még összetettebb a helyzet, az egyéni tapasztalatok, családi hatások mellett a viselkedésre sok minden hatással lehet, például – a design szakma által az utóbbi években érthetetlen módon háttérbe szorított – kontextus is. A konszolidált középvezető nagyon máshogy kezd el viselkedni a balatoni nyaralása alatt, mint irodai környezetben. De vissza a generációs kérdéshez. 

A nagyon elterjedt tisztán generációs keretezéssel az a probléma, hogy teljes mértékben a kohorsz effektusokra koncentrál, és kihagyja a másik két mechanizmust, amelyeknek a befolyása legalább ekkora. 

Job-hopper huszonévesek?

Például gyakran állítják, hogy a huszas éveikben járó emberek “job-hopperek”, akik nem maradnak hűségesek a munkaadókhoz, folyamosan váltogatnak. Való igaz, hogy a fiatalok gyakrabban váltanak önszántából munkahelyet, mint a szüleik, de ez az 1980-as évek óta igaz.

Viszont az Y-generációs munkavállalók 20-25 százalékkal kisebb valószínűséggel váltanak önként állást, mint az X generáció tagjai ugyanebben az életkorban, mivel a biztos, állandó munkahelyek ritkábban állnak rendelkezésre, mint korábban.

Tehát amit itt valójában látunk a statisztikában, az egy időszaki, nem pedig egy kohorsz hatás. Hasonló időszaki hatást feltételezek Magyarország esetében is, ex-kommunista országként más jellemezte az álláslehetőséget a rendszerváltás előtt, mint napjainkban, 

Hasonlóképpen, a fiatalokról gyakran állítják, hogy jobban törődnek a termékek etikus beszerzésével. A nemzetközi felmérések azonban azt mutatják, hogy az Y és a Z generáció tagjai ritkábban bojkottálják a termékeket, mint a baby boomerek vagy az X generáció tagjai, hogy tiltakozzanak az etikátlan vállalati magatartások ellen.

Melyik korosztály aggódik legjobban a klímaváltozás hatásai miatt?

Hasonlóan meglepő lehet – de legalábbis ellentétes a mainstream média által terjesztettekkel -, hogy a klímaváltozással kapcsolatosan viszonylag egységesek a generációk. Sőt az Oace for National Statistics 2023-as klímaváltozási kutatása, amely 4000 fő megkérdezésével zajlott azt találta, hogy a fiatalok kevésbé aggódnak a klímaváltozás hatásai miatt mint a szüleik és nagyszüleik:

Életciklus és kohorsz hatások összekeverése

Egy gyakori torzítás a sajtóban és a “generációs szakértők” által az életciklus hatások és a kohorsz effektus összekeverése és ezáltal téves következtetések levonása és terjesztése.

Például az állítás miszerint az Y-generációsok az anyagiak megszállottjai végtelenszer ismétlődik azóta, hogy egy 2013-as Time magazin címlapja „Én, én, én generációnak” nevezte őket.

Jean Twenge pszichológus az „iGen” című könyvében azt írta, hogy ezeket a fiatalokat az érdeki, hogy jómódúak legyenek, és kevésbé összpontosítsanak arra, hogy munkájuknak nagyobb, magasabb szintű értelme legyen, mint az előző generációk.

Ez a pejoratív megbélyegzés csúnyán megragadt a közvéleményben az Y és a Z generáció kapcsán. Egy harminc országban húszezer ember bevonásával készült online kutatásában, amelyet Bobby Duffy az Ipsos globális kutatócéggel végzett, a Z generáció leírására kiválasztott második legnépszerűbb jelző „materialista” volt a “tech-savvy” mellett. 

Nagyon úgy tűnik sokan félreértették a valóságot. A European Social Survey kimutatta, hogy a fiatalok körülbelül kétszer olyan valószínűséggel mondják, mint az idősebbek, hogy fontos számukra, hogy gazdagok legyenek, de ez inkább a fiatalok jellemzője, mint a valódi generációs különbség.

A felmérésből az is kiderül, hogy az Y generációsok az életkor előrehaladtával egyre kevesebb jelentőséget tulajdonítanak az anyagi ambícióknak, akárcsak előttük az X generáció. 

Az életciklus és a generációs effektusok összekeverése click-baity címekhez vezet valójában hamis különbségek alapján, és végül téves sztereotípiák megragadását is eredményezheti a társadalomban. 

Mi az, ami biztosan generációs jellemző?

Néhány dolog azonban valóban generációs jellemző, azaz kohorsz hatás. Az egymást követő nemzedékek egyre kevésbé vallásosak, míg a nemzedékeken belüli vallásosság az idő múlásával nagyjából egyenletes – ez egy elég egyértelmű kohorszhatás.

Azonban sok állítólagos generációk közti különbséget valójában a fiatalok és az idősek közötti növekvő vagyoni és pénzügyi egyenlőtlenség vezérel. 

A fiatalok később hagyják el otthonukat, mert kevesebbet keresnek, mint a szüleik ugyanabban a korban, és mert a lakhatás sokkal drágább lett – nem azért, mert lusták vagy nárcisztikusak. 

Az egyre jobban kitolódó felnőttkor számos félreértés okozója a feltörekvő generációkkal kapcsolatban az autótulajdonlástól kezdve a szexuális életen át egészen a dohányzási szokásokig. Ezek az életciklus hatások, életesemények megjelennek a fiatalabb gerenciáóknál is, csak éppen későbbre tolódnak, az un. delayed adulthood hatás miatt.

Ez korunk egyik nagy társadalmi változásának tűnik, és mindenféle jelentős elmozdulás eredménye: az oktatás meghosszabbítása, a bérek stagnálása, a bizonytalan foglalkoztatás, az adósság növekedése és a lakhatási költségek megugrása állhatnak mögötte.

A fiatalok forradalmárok: mindig is azok voltak

Kétségtelen, hogy a fiatalok élen járnak a kulturális normák változásának. Például a Z generáció tízből nyolc tagja szerint nincs semmi baj az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatokkal, míg a második világháború előtt születettek közül tízből mindössze három vélekedik hasonlóan. 

Az idősebbek azonban a történelem során mindig is aggódtak a fiatalok eltérő kulturális normái miatt.

Kr.e. 400-ban Szókratész korának fiataljairól panaszkodott „rossz modorukról, a tekintély megvetéséről, a vének tiszteletlenségéről” írt.

Való igaz, hogy a fiatalok általában kevésbé ragaszkodnak a megszokott úthoz, és jobban érzik magukat a változásban, mint az idősebbek; ahogy Comte megértette, a társadalmak így kerülik el, hogy elhalványuljanak.

Viszont, ami nagyon érdekes, hogy a fiatalok és az idősek közötti szakadék a ma felmerülő kulturális kérdésekben nem nagyobb, mint korábban a történelem során. Sőt sok esetben nagyobb volt a szakadék fiatalkorukban a ma baby boomerek és szüleik között, mint a mai fiatalok és idősek között.

Például 1990-ben a második világháború előtt születettek több mint 60%-a értett egyet azzal, hogy „mindenki számára sokkal jobb, ha a férfi az otthonon kívül a sikeres, és a nő gondoskodik az otthonról és a családról” míg a baby boomerek kevesebb mint 30%-a értett egyet ezzel a hiedelemmel. 

A mai fiatalok és a mai idősek nem különösebben furcsák: a távolság közöttük pedig nem nagyobb, mint a korábbi évszázadokban bármikor. Ami igazán megváltozott az a politikai és a médiakörnyezet: az internet és különösképpen a közösségi média olyan eszközt adott számunkra, amik felerősítik a különbségeket és nagyobbnak mutatják a ténylegesnél. 

Léteznek-e generációs különbségek a munkahelyeken?

Nemrég a sajtóban szembejött velem egy ilyen címet viselő cikk: “Küldetést is keresnek a munkában a Z-generációsok az anyagi megbecsültség mellett” Mit mondanak erről a kutatások, tényleg vannak generációs különbségek a munkahelyeken?

Gyakorlatilag nincsenek, de legalábbis Bobby Duffy nem találta ennek empirikus bizonyítékát. 

Könyvében idéz egy húsz tanulmány metaanalízisét magában foglaló kutatást, amelyek a munkával való elégedettség, a szervezeti elkötelezettség és a tervezett munkahelyváltások különbségeire összpontosítottak. A metaanalízissel arra a következtetésre jutottak, hogy a generációk és a munkával kapcsolatos eredmények közötti összefüggés mérsékelt vagy kicsi, lényegében nulla a legtöbb esetben.

Ahogy Jennifer Deal, a Retiring the Generation Gap szerzője a Harvard Business Review podcastjában megállapította: 

„A y generációsok alapvetően ugyanazt azt akarják, amire az idősebb generációk mindig is vágytak: egy érdekes munkát, amely jól fizet, ahol olyan emberekkel dolgoznak, akiket kedvelnek, akikben megbíznak, lehetőségük van a fejlődésre és az előrelépésre, rendszeresen megbecsülik munkájukat, és nem küldik el őket.” 

Valódi generációs különbségek

A generációs  mítoszok azért is veszélyesek, mert elvonják a figyelmünket a valódi változásokról, amelyeket a fiatalabb generációk előtt álló tagadhatatlanul keményebb gazdasági körülmények okoznak.

A baby boomer korosztály jövedelme jelentősen megnövekedett középkorukban, mintegy 25%-kal többet keresve, mint az ún Csendes Nemzedék – 1928 -1945 között születettek -, amikor mindkét csoport 45 – 49 éves volt.

De a X  generáció reáljövedelme is 5%-kal alacsonyabb volt, mint a boomereké, amikor 45 és 49 évesek voltak, míg a Y generációsok 5%-kal kevesebbet keresetek, mint a X generáció 30 és 34 éves korában.

A generációk közötti vagyoni szakadék még drámaibb. Gray közgazdász, a Federal Reserve adatainak 2019-es elemzése szerint, amikor a boomer korúak a 40-es éveik közepén jártak, ők birtokolták az Egyesült Államok teljes vagyonának 40%-át, de amikor az X generáció elérte ugyanazt az átlagéletkort, már csak körülbelül 15%-kal rendelkeztek. 

A különbség nagy része a lakásárak hosszú felfutásával és a lakástulajdon-profil változásával magyarázható.

Az Egyesült Államokban a Y generáció korúak körülbelül feleakkora valószínűséggel lesznek lakástulajdonosok, mint a boomerke. A hazai helyzet szintén hasonló, egyre kevesebb a lakáshoz jutó fiatalok aránya. 

A nemzedékek közötti gazdasági szakadék valódi kulcsa valószínűleg nem a hozzáállásukban attitűdjeikben rejlik, hanem egy sokkal egyszerűbb a dologban: a méretükben. Ha olyan nagy csoportba tartozol, mint a második világháború után született boomerek, akkor nagyobb hatással alakíthatod a környezeted, például azért, mert a szavazatodért jobban versenyeznek a politikusok. 

A média és a politika által sugalmazottakkal ellentétben a bizonyítékok arra utalnak, hogy nincs mély attitűdbeli szakadék a generációk között. Az attitűdök közelsége azonban nem változtatja meg a generációk közötti növekvő gazdasági szakadék valóságát. Ennek a cikknek és a blogomnak is az üzenete: létfontosságú, hogy ellenálljunk az egyszerű válaszok és általánosítások a csábításának, mivel ezek valószínűleg elvonják a figyelmünket a lényegi problémákról. Ahogy H. L. Mencken amerikai újságíró fogalmazott: „Minden összetett problémára van egyszerű válasz, ami valószínűleg helytelen”.