Ilyen facilitátornak lenni 2023-ban

Egészen impresszív kutatást hozott össze a SessionLab a facilitálás aktuális helyzetéről. A kérdőívet több mint ezer szakember töltötte ki, és remek helyzetképet ad a facilitálás 2023-as állapotáról, a facilitátorok aktuális kihívásairól.

A facilitálás mindenütt jelen van vállalati szektorban, és az államnál is már-már felbukkan. 

Nem is véletlenül, ugyanis “szótári definíciója” szerint a facilitálás egyaránt jelenti a képességét és a folyamatát annak, hogy egy team minél jobban és produktívabban tudjon együtt dolgozni. A facilitátor pedig egy dedikált személy, aki egy meetingen vagy workshopon segíti a csoportot céljaik elérésében.

A designban, de különösképpen a service designban a facilitálás egy eléggé jellemző feladat tekintve, hogy co-creation egy alappillére a design gondolkodásnak: érintettek tudását és perspektíváit akarjuk minél jobban kiaknázni. 

Emellett persze más szakmák, például az agile coachok, management tanácsadók is használnak workshopokat, szóval egy eléggé elterjedt képességről és szakmáról van szó. 

Összegyűjtöttem a SessionLab kutatásának legérdekesebb részeit, ami alapján még jobb megértést lehet nyerni erről a sajátságos területről. 

Facilitálás: szakma és skill

A kutatást kitöltők jelentős része, 60%-a viseli a facilitátori titulust, azaz kvázi hivatásszerűen űzi a feladatot. Itthon még nem nagyon találkoztam “főállású facilitátorral”, nálunk még inkább az jellemző, hogy a facilitálás egyesek skille, például designereké, agilis coachoké. 

Úgy sejtem nem feltélenül köztudott, hogy designban gyakran facilitálunk. Pedig egy workshop megtervezése például szerintem szinte papírforma design feladat és így is látok hozzá mindig: élményt kell tervezni egy meghatározott eredmény érdekében, aminek értelemszerűen journeyje van. De azért más feladat akad bőven, szóval csak a munkakörünk egy bizonyos részét jelenti a facilitálás. Ami engem illet hozzáteszem, hogy bizonyos értelemben imádom a facilitálást, de nem szeretném kizárólag ezzel kitölteni a munkaidőmet, mert introvertálként elég kimerítőnek érezném. 

A facilitálás mint skill ezzel együtt igen értékes, de különösképpen vezetőknek adhatna szuperképességet, akik ilyen módon a csapatukat a legnagyobb értékteremtésben tudnák segíteni.

Persze ehhez szükséges volna a sajnos nem minden vezetőben meglévő alázat, és annak elfogadása, hogy a team, ha kedvezőek a keretek – itt jön a facilitálás szerepe – jóval nagyobb értéket tud teremteni mint az egyén. 

A kutatás szerint egyébként nagy szervezetekben fordulnak elő dedikált facilitátorok, kisebb cégek vendorral oldják meg a feladatot. Freelancerekre ennek megfelelően jelentős igény mutatkozhat, a kitöltők 55%-a szabadúszó facilitátor. 

Facilitás: Nők dominálta szakma? 

Meglehetősen jelentős a női facilitátorok aránya, 62%-os, a 34% férfival szemben. Remélem nem írok sztereotípiát azzal, ha azt állítom a nőkben jobban megvan a gondoskodás továbbá erősebb a “radar” az emberek rezdülései iránt. 

A facilitátorok gondoskodnak a csoportról, és támogatják őket abban, hogy végigmenjenek egy folyamaton és elérjék a kollektív célt. Így a nemek ilyentén aránya nem is olyan meglepő a facilitátorok között. 

Magányos szakma?

A válaszadók 97%-a nyilatkozott úgy, hogy néha vagy legtöbbször egyedül dolgozik. Ez persze némi árnyalásra szoruló adat. 

Egyrészt jelenti azt, hogy a cégek spórolnak a facilitátorokon. A facilitátorok jelentős része – magam is beleértve – szeret párban dolgozni, azaz co-facilitátort bevonni aminek több előnye is van, például a társ segíthet kimozdulni ha holtpont állna elő az eseményen. Viszont ha két facilitátorra van szükség az értelemszerűen költségesebb a megbízónak.

Nagyban számít az események, workshopok mérete is. 8-12 fős workshopot el tud vinni akár egy ember is elvben, de egy 30 fős eseménynél ez már embertelen elvárás, pláne egy 150 fősnél. Tehát ideális esetben úgy vélem a facilitátor párban tud a legjobban működni.

A facilitárokon spórolás egyébként egy nem fair jelenség. Ha az átlagos díjakat tekintjük egy facilitátor jelentősen olcsóbb fee-vel dolgozik, mint egy menedzsment tanácsadó vagy egy coach, miközben a teremtett érték legalább ugyanakkora:

Milyen hosszúak voltak a workshopok?

Vélhetően a remote workshopolás felerősítette a rövidebb sessionök arányát. A kitöltők 42%-a legalább havonta tartott 1 vagy 2 órás eseményeket. A válaszadók 33%-a pedig legalább hetente bonyolított nagyon rövid, 1 óránál rövidebb szeánszokat.

Ezekhez az adatokhoz hozzá kell tenni, hogy ezek az események – ugyan  a felmérésből nem derül ki pontosan – inkább tűnnek facilitált meetingeknek, mint workshopoknak. 

Egyébként a válaszadók egynegyede az elmúlt évben egyetlen egésznapos, vagy hosszabb workshopot sem tartott. 

Úgy tűnik tehát, hogy az események rövidebbek, a hosszabb workshopok pedig ritkábbak lettek. Ha ez igaz, az több tanulási lehetőséget és több közös munkát jelenthet, de az érem másik oldalát tekintve kevesebb idő jut a mélyebb közös gondolkodásra.

Érdekes módon a hibrid munka felfutása ellenére a válaszadók harmada még nem tartott hibrid workshopot egyáltalán.

A legnagyobb kihívások

A kutatás által azonosított egyik legnagyobb kihívás pedig éppen a hibrid facilitálás jelensége. Nem is annyira meglepő ez a trend, a hibrid események speciális setupot és felkészültséget igényelnek, ahol lényegében három esemény zajlik egyszerre: az egyik offline, a másik online, a harmadik pedig ahol összeér az előbbi kettő.

Értelemszerűen egyetlen facilitátorral ezt nem lehet jól megoldani, hanem legalább két szakember közreműködésére van szükség. Komplikált feladat, de a hibrid munkavégzés miatt velünk fog maradni, ezért jobb felkészülni a helyzetre. 

Sokak által említett kihívás még a freelanceri helyzetből adódhat, hogy ügyfeleket kell találni. 

Van egy olyan csoportja a faciliátorok által említett problémáknak, ami arra utal, hogy némi válságban szenved a facilitátor szakma is – kicsit hasonlóan a design területekhez -, de legalábbis a tapasztalatok szerint ha egy vezető teammel kapcsolatos problémákkal, vagy döntési tanácstalansággal találja magát szemben egyelőre inkább fordul egy coachoz, mint egy facilitárohoz.

Azaz a jelek szerint sajnos még kevésbé az együttműködéssel kapcsolatos kihívásoknál, hanem inkább konkrét – például termék vagy service – problémáknál kerülnek képbe a facilitátorok, és ezért van rajtuk a nyomás, hogy adott iparági trendekben naprakész tudással rendelkezzenek – ez tükröződik a kutatás számaiban.  

A facilitálás egy értékes – talán vezetők számára esszenciális – skillset, amit számos területen lehet használni. A kutatásból viszont kiderült, hogy a facilitátor egy külön szakmát és munkakört is képvisel ma már. Az ipari forradalom logikájára épülő vállalati vezetési módszerek miatt sok nagy szervezet a service designhoz hasonlóan nehezen fogadja be a kooperációt nagyban segítő facilitátori szakmát, de akik felismerték benne rejlő potenciált jelentős előnyre tehetnek szert.