Ha ezer életed lenne, mi az, ami 999-ben igaz lehetne?

A jövőt lehetetlen megjósolni, de a múltat felhasználhatjuk arra, hogy megértsük, hogyan viselkednek az emberek. Ez az, ami ugyanis nem változik. 

2023 év végén járunk, több, mint negyven könyvet olvastam idén eddig, így már nem vártam túl sokat az évtől, ami az olvasmányélményeket illeti. Erre megjelent Morgan Housel könyve a “Same as ever” magyarul is “Örökké ugyanaz” címmel, ami kellemes meglepetést okozott. 

A magyar kiadás fantáziátlan borítója vélhetően nem húzott volna be, azaz észre sem vettem volna ezt a könyvet, viszont Morgan Housel neve felkeltette a figyelmemet, hiszen a Pénz pszichológiája című könyve anno nemcsak érdekes volt, hanem számos inputot adott az egyik korábbi kutatásunkhoz is.

Így végül nem sok töprengés után elolvastam az új könyvét Houselnek és kiderült, hogy az év legjobbja, amiről érdemes ajánlót írni.

(Nemrégiben már egy teljes cikkem alapult a könyv egyik fejezetére.)

Amit az emberek tettek és mindig tenni fognak

A könyv arról szól, hogy a világ volatilitása elkerülhetetlen, a jövőt megjósolni lehetetlen, viszont van egy dolog, ami segíthet megérteni és feldolgozni mindezt: annak megismerése, ami soha nem változik. Ez pedig elsősorban az emberi viselkedés. 

A Same as ever elején Houser felidézi Jeff Bezos híres magyarázatát.

Bezostól gyakran kérdezték, hogy mi fog változni az elkövetkező tíz évben. “Azt a kérdést viszont soha nem hallom, hogy mi nem fog változni? Elárulhatom, a második kérdés a fontosabb.” 

Az Amazon éppen erre építi a stratégiáját, a befektetéseket is ehhez ütemezik, melyek csak tízéves távlatban térülnek meg. Ha ugyanis a stratégiánkat átmeneti dolgokra alapozzuk – mit csinálnak a versenytársak éppen, milyen technológiák elérhetőek, és így tovább – azok gyorsan fognak változni, ezért a stratégiát is gyakran és gyorsan kell változtatni. 

Az Amazon esetében Bezos szerint elképzelhetetlen egy olyan jövő, ahol a vásárlóik nem alacsony árakra és gyors kiszállításra vágynak, ezért minden befektetésük lényegében ekörül összpontosul. 

A könyv fő üzenete, hogy soha nem a változó dolgok a fontosabbak, mert bizonyosságot meríthetünk annak tudatából, hogy a jövőt formálják. 

A” Same as ever” tehát a soha nem változó dolgokról szól. Műfaját nehéz lenne meghatározni, self-help könyv, vagy örök-érvényű iránymutató az üzleti döntésekhez, de bármi is legyen, igazából bárki találhat magának benne értéket. 

Mivel lényegében minden fejezete értékes, így nehéz volt kiemelni a lényeget, de kísérletet teszek a legérdekesebb gondolatok összefoglalására. 

A világ sorsa bizonytalan és apróságokon múlik

Az élet egy cérnaszálon lóg, és a történelem is – ez Housel első állítása.

Ha a szél a brit flottának kedvezett volna 1776-ban, George Washington talán nem élte volna túl a Long Island-i csatát. Ha életét veszti Washington, mai formájában nem létezne az Egyesült Államok – magyarázza Housel. 

1915-ben David Hilbert matematikus szórakozásból kezdett dolgozni Einstein befejezetlen általános relativitáselméletén. Attól félve, hogy Hilbert előbb megoldja, Einstein rákapcsolt és befejezte elméletét. Ha nem alakul ki ez verseny, ma talán nem is létezne az általános relativitáselmélet.

A „pillangó effektusok”, azok az apró események, amelyek végül drámaian befolyásolják a világtörténelmet vagy személyes életünket. Legutóbb a világjárvány, Oroszország, Ukrajna inváziója és az Izrael-Hamász háború emlékeztet bennünket: az élet kiszámíthatatlan, de az emberi viselkedés viszonylag állandó. 

Senki sem tudja milyen lesz a világ 2050-ben, de „az emberek továbbra is ugyanúgy reagálnak a kapzsiságra, félelemre, lehetőségre, kizsákmányolásra, kockázatra, bizonytalanságra, törzsi hovatartozásra és társadalmi nyomásra” – írja Housel.

Ez az oka annak, hogy Warren Buffett szeret biztosítótársaságokba, rágógumi cégekbe és a Heinz Ketchupba fektetni: az emberek mindig biztonságban akarják érezni magukat, rágják a rágógumit, és szószt nyomnak a hamburgereikre.

A jövő előrejelzése lehetetlen

Nünükém a kérdés, mert személy szerint eléggé irritálnak a predikciók, ezért a könyv álláspontja az előrejelzésről betalált. Az emberiség dokumentáltan katasztrofálisan rossz az előrejelzésekben, ennek pedig az oka, hogy az események tele vannak előre nem látható történésekkel, black swanekkel. És éppen ez az előre nem látható réteg az, ami számít. 

Ha a mostani nagy eseményeket tekintjük, megfigyelhető, hogy minden jelenlegi történés mögött egy olyan eseményhálózat, vagy esemény “családfa” áll, amelyeket szinte lehetetlen megérteni, mert egyszerűen túl sok az információ és azok relációja. 

Ahogy Housel mondja:

„Íme egy példa: mi okozta a 2008-as pénzügyi válságot? 

  • Nos, meg kell értened a jelzálogpiacot.
  • Mi alakította a jelzálogpiacot? Nos, meg kell érteni az azt megelőző harmincéves kamatcsökkentést.
  • Mi okozta a kamatok csökkenését? Nos, meg kell értened az 1970-es évek inflációját.
  • Mi okozta ezt az inflációt? Nos, meg kell értened az 1970-es évek monetáris rendszerét és a vietnámi háború hatásait.
  • Mi okozta a vietnámi háborút? Nos, meg kell értened a Nyugat félelmét a kommunizmustól a második világháború után.

 …és így tovább a végtelenségig. “

Gondoljunk csak az elmúlt öt évre, amikor egyik dolog a másikhoz vezetett oly módon, ami ugyan utólag kézenfekvőnek tűnik, de akkoriban sokkoló volt.

A The Economist minden januárban közzéteszi az előttünk álló év előrejelzését. Nézzük meg a 2020. januári számot: egyetlen szót se ejtettek a COVID-19-ről. A 2022. januári számában egy szó sem esik arról, hogy Oroszország megszállja Ukrajnát. Ma már tudjuk, hogy mindkét esemény megtörtént, látszólag a semmiből, és magával rántotta a gazdaságot és a piacokat.

Lényegében bármikor, amikor egy előrejelzésre támaszkodsz az csak egy hamis biztonságérzetet nyújthat. Szinte biztos, hogy utólag visszatekintve rájössz, hogy a legnagyobb tényező, ami ténylegesen változást idézett elő az volt, amiről senki sem beszélt.

Az őrültség normális

“A világot olyan erők hajtják, amelyek nem mérhetőek”. Keynes szerint a gazdaságok nem gépek. Lelkük érzelmeik és érzéseik vannak, amiket ő “állati ösztönöknek” nevezett.

Ez azt jelenti, hogy azok tudnak legjobban boldogulni, akik elfogadják, hogy a világ az abszurditás, a káosz, a furcsa kapcsolatok és a tökéletlen emberek soha véget nem érő láncolata. 

Ezzel együtt ez egy jó dolog, hiszen az innovációt az teszi lehetővé, hogy egyesek agya máshogy működik, mint nekünk. 

A kockázat, amit nem látunk

Housel már a The Psychology of Money című könyvében is tárgyalta a kockázatkezelést, és ismét visszatér rá. 

A legnagyobb kockázat, amit senki nem lát előre, mert ha senki sem látja előre, senki sem készül rá, és ha senki sem készül rá, akkor a keletkezett kár megsokszorozódik, amikor bekövetkezik.   

A könyvben elhangzik egy elég érzékletes és megrázó példa, ennek illusztrálására. Az egyik New York-i hírcsatorna 2011. szeptember 11-i adásáról kering egy videó, amit percekkel a terrortámadások előtt sugároztak, s így kezdődik: …”Kedd van, szeptember 11-e… Gyönyörű napsütéses napunk lesz ma. Igazi varázslatos szeptemberi nap.”

A következő évek legnagyobb kockázata is valami olyasmi lesz, amiről senki sem beszél, és nem is sejt.  

Housel arra biztatja olvasóit, hogy úgy gondoljunk a kockázatra, ahogyan Kalifornia állam viszonyul a földrengéshez.  

Tudják, hogy nagy földrengés fog történni, de fogalmuk sincs mikor, hol és milyen mértékű lesz. Mégis az állam készenlétben áll a sürgősségi személyzettel, és olyan épületekkel, amelyeket úgy terveztek, hogy ellenálljanak a földrengéseknek, amelyek százévente fordulhatnak elő. 

A tanulságot Nassim Talebet idézve segít levonni: „Fektess a felkészülésbe, ne pedig az előrejelzésbe”. 

A legtöbb versenyelőny idővel odalesz 

Housel az evolúció példáját hozza fel, ahol egyes fajok hajlamosak idővel egyre nagyobbra növekedni – csak azért, hogy az első helyen álljanak a kihalási események sorában. Idéz egy tudományos cikket, amely megmagyarázza, miért történik mindez:

„Azt a tendenciát, hogy az evolúció nagyobb fajokat hoz létre, ellensúlyozza a kihalás tendenciája, amely a nagyobb fajok pusztulását okozza.”

Ez sajnos vonatkozik a cégekre is. Azaz, ne lepődj meg, ha egy vállalat, ami az egyik korszakot uralja, a következőben elhal. Elég csak megnézni, hogyan változott az S&P 500 index 10 fő vállalata az idők során:

Semmi sem tart örökké. A Lehman Brothers amerikai negyedik legnagyobb befektetési bankja 158 éves cég volt 28 ezer alkalmazottal, amikor 2008-ban csődöt jelentett. 

A boldogság alapszabálya: alacsony elvárások

Housel szerint az egyik leghasznosabb képesség, ha meg tudjuk állítani az egyre magasabbra kerülő lécet.

Az életminőségünk folyamatosan javul, de ezzel együtt az emberek elvárásai is egyre magasabbra kerülnek. Ennek érdekes módon az a fő oka, hogy a fejlődésből a körülöttünk élők is részesülnek, és az ő életüket vesszük viszonyítási alapnak.

Montesquieu 275 évvel ezelőtt írta: „Ha csak boldog akarsz lenni, ez könnyen elérhető; de boldogabbak akarunk lenni, mint mások.”

Ezért van az, hogy az emberek nem kommunikálnak a közösségi médiában, hanem produkálják magukat egymásnak. 

Bárki bárhol bármilyen feladatot végez is, csak a az elvárások és a valóság közti űrt hajszolja. 

A Same as ever fő üzenet egyszerű, de könnyen szem elől téveszthető: bár a technológiai, a politikai és egyéb trendek felgyorsulni látszanak, az emberi viselkedés viszonylag állandó. Mindaddig, amíg az ősi érzelmeink irányítanak bennünket a legújabb technológiák is csak ezen érzelmek és ösztönök kielégítésére szolgálnak.

Boros Norbert

Strategist & Consultant | Experience Research Leader in Finance

Üzleti problémák megoldásában segítek designeri gondolkodásmóddal.