Mit adott nekem minden idők leghosszabb éve?

Nem sok szubjektív cikk jelent meg ezen a blogon mostanáig, de a 2020-as év megkívánja a pozitív útravalót.

2020  történelmi esztendő volt: a COVID  járvány sokak életét fenekestül felforgatta, így engem sem kímélt, mind szakmailag mind magánéletileg meglehetősen próbára tett. 

Akadnak, akik már 2020-at ki is kiáltották minden idők legrosszabb évének, de ezért a címért elég komoly versengés folyik. Közéjük tartozik az első világháború vége, 1918 is, amikor az influenza járványban 50 millió ember vesztette életét. De a történészek “hivatalosan” 536-ot kiáltották ki minden idők legrosszabb évének, amikor is sűrű köd a föld körülbelül felét teljes sötétségbe borította – valószínűleg egy vulkánkitörés következményeként – a nap 24 órájában, mintegy 18 hónapon keresztül. Abban az évben nyáron esett a hó, a mezőgazdaság összeomlott, az emberek éheztek és néhány évvel később hatalmas pestis járvány tört ki, amely a Római Birodalom összeomlásához vezetett.

Azt, hogy miként érzékeljük a világot nagyban befolyásolja a média, és manapság különösen a közösségi média, ahol a likeok megszerzése érdekében a sötét képet nagyban fokozták a média cégek. Bár nem akarom elbagatellizálni 2020 nehézségeit, ha már magam is egy médiumot üzemeltetek, lehetőleg nem ülnék fel a negatív hírek hajójára. 

Tudatosan kerülöm a ”complainer” szerepet, mert nem gondolom, hogy a nyilvános panaszkodás  bármit is segítene. Ehelyett ebben a reflektív írásban levezetem, hogy szakmailag végül miért is érzem magam a 2020-as év nyertesének, hátha másnak is inspirációt nyújthatok ezzel. Mit is adott nekem 2020?

Egy nem – teljesen – tervezett karrier transzformációt

Az év egyik nagy fordulata esetemben, hogy 2020-ban némileg áttranszformálódott a karrierem business/innovation és service design irányba. A szolgáltatástervezéssel régi a viszonyunk, már 4 éve is ráfordultam a témára, de nem igazán sikerült a gondolkodásmódot átvennem akkoriban. 

2018-ban még a Vaterán történő közös munka kapcsán Barcsi Viki segített a UX szakma holisztikusabb felfogásának beépítésével a gondolkodásomba, ami a későbbi design sprintes és üzleti érdeklődésemmel együtt lerakta nálam egy a klasszikus product designon túlmutató megközelítés alapjait. 2020-ban végül bezárult a kör egy érdekes karrier váltással. 

Idén úgy alakult ugyanis, hogy nem kis részben a feleségemnek, Boros Katinkának köszönhetően, aki szintén home officeban töltötte az év nagy részét, nagyban sikerült a gyakorlatba építenem a service designos gondolkodásmódot. Kata velem ellentétben ösztönösen érzi szerintem ezt a mindsetet – de elvégezte a Meet LSD-t is, így nagyon erős alapokkal rendelkezik – és tulajdonképpen kimentorált a workshop tervezésből és facilitálásból az év során.

Emellett persze sokat foglalkoztam az elmélettel is, például letoltam az IDF service design kurzusát is, illetve a szakirodalmat is eléggé faltam. 

Az év végén pedig a Pannon Egyetemen tanítottam kifejezetten innovációs designt – tanulságos projekt volt, életemben először álltam katedrára egyetemen – , így a service és business design kör az év során teljesen bezárult, és egy eredetileg nem tervezett, de az év második felében már viszonylag tudatosan irányított szakterület módosítás felé lökött. 

Fogarasy Tomi mondta a PD Stories podcastünkben, hogy az űrhajósok, mikor az űrből letekintenek, olyan módon látják a bolygót, ami örökre megváltoztatja, ahogyan a földet szemlélik. Ugyanez a helyzet a service designnal is: ha egyszer elsajátítod ezt a gondolkodásmódot, mindenre máshogyan fogsz tekinteni. Pontosan ez történt velem is. 

A perspektívák jelentőségének felismerését

2020-ban indítottuk el egyébként Fenyvesi Roli kollégámmal a Product Design Stories podcastet, ami önmagában is egy hatalmas win számunkra, és a visszajelzések alapján úgy érezzük, a design közösség számára is.

Rengeteget tanultam a podcast interjúk során, de különösen egy beszélgetés adott nagyon sok gondolkodni valót számomra. Ágoston Lacival sok mindenről beszélgettünk a service design kapcsán, de a perspektívák megismerésének és beépítésének gondolata a design munkába eléggé meghatározó gondolat volt számomra.

A UX-es szakikból gyakran megmondó ember lesz, mert sajátos helyzetük miatt a megbízóik részéről igen nagy elvárás irányul feléjük, “nagy dolgok tudójaként” tekintenek rájuk. Bennem is megvolt ez a hajlam, emellett az a jelenség, hogy a UX designban benne van a felhasználó mindenek felett mantrája, mindez egy eléggé torz designeri gondolkodásmódot generált bennem is. 

Amit meg kellett értenem, hogy minden egyes perspektíva számít, amikor szolgáltatást vagy terméket tervezel, ebbe beletartozik a felhasználó, a stakeholder, de olyan érintettek is, akikre elsőre nem gondolnánk. Továbbá a co-creation a legjobb út az innovációhoz, olyan csak a mesékben van, hogy egyetlen ember kitalál valamit és az lesz a mindent megváltoztató innováció.

Annó a Vaterában szintén tanulnom kellett saját bőrömön, hogy amikor egy UX-es bekerül egy alapvetően gyenge design érettségű szervezetbe, akkor az nem feltétlenül segít, ha úthengerként próbálja letolni a design gondolkodást a szervezet torkán, mert biztosan ellenállásba fog ütközni. Amire szükség van, az a userek és a szervezetben dolgozók perspektívájának hasonló súllyal történő megismerése, és a design folyamatba történő bevonása.

A perspektívák találkozásának gondolatát vannak, akik ösztönösen érzik, nekem tudatosan kellett erre treníroznom magam, de úgy érzem, 2020-ban sikerült ebben sokat előrelépni. 

A végeredményre való fókuszálás jelentőségének megértését

A COVID első hullámának idején némileg értetlenül álltam a design szakma egy részének nyavalygása előtt, hogy a remote kutatásokkal mennyit veszíttettünk. A járványt megelőzően mind 2019-ben, mind 2020-ban végeztünk remote design kutatásokat, így nem osztottam az aggodalmakat egy percig sem, s ezen a téren nem is tévedtem, az év során lebonyolított kutatásaink technikai nehézségeket leszámítva rendben lezajlottak.

Nyilvánvalóan akadnak kivételek, például terepkutatásokat remote végezni nem lehet, de ez inkább edge case, hiszen ugyebár simán lehoznak békeidőkben is komplex szolgáltatásokat, bármiféle kutatás nélkül.

Azonban a remote workshopolás kapcsán én is sokáig zordan láttam a helyzetet, egyértelművé lett hamar, hogy sokkal nehezebb így workshopolni, ráadásul úgy, hogy én éppen idén csaptam bele az testreszabott workshopok tervezésébe és facilitásába. A második hullám idejére viszont eldöntöttem, hogy a sajnálkozás ezen nem segít, és megtanulok együtt élni a helyzettel.

Rájöttem, hogy nem a módszertan a lényeg, hanem a végeredmény: a remote workshop nem alternatívája a hagyományos workshopoknak, de még mindig jobb eredményre lehet jutni általa, mint egy átlagos vállalati meetinggel.

A fekvő A4-es könyvek iránti rajongást

Ahelyett, hogy az év általam olvasott legjobb szakkönyveit gyűjteném most ki – akit érdekel mit olvastam idén, íme a 2020-as lista  – egy különös szegmensre fókuszálnék, ami szakmailag egyre növekvő szerepben velem volt, és rengeteget segített.

Annak idején nem nagyon érettem a fekvő A4-es formátumú design könyveket, mert olvasásra nem tűntek túl jónak – ebben tévedtem –  de valahogyan mégis egyre több ilyen könyvünk lett, ahogyan a mellékelt ábra is mutatja:

Azt hiszem a This Is Service Design Doing-al kezdődött még 2019-ben, ez volt az első ilyen nagy alakú szakmai könyv, amit egyre többször kezdtem forgatni. 2020-ban még többször kerültek a kezembe ezek az eleinte furcsa, de amúgy nagyon praktikus könyvek, különösen a Stratagyzer könyvei, amik mindenféle canvasekről, vagy adott esetben experiment eszközökről szólnak.

Összességében ezek lettek a business design kézikönyveim, amelyek a legtöbb szakmai kihívás esetén elő tudok kapni – tehát munkanapokon elég sokat kerülnek a kezembe – , és általában találok fogódzót bennük, amin el lehet indulni. Vajon mivel bővül a könyvtár 2021-ben?

Egy döbbenetesen nehéz éven vagyunk túl, de remélem, nem egyedüliként 2020 egyik nyeretésnek tartom magam. A  folyamatos újdonságkeresés mániám mellett ebben nagy szerepe volt számos itt említett – és hely hiányában nem említett – embernek, akik a megváltozott körülmények ellenére is inspirációt nyújtottak és segítettek átlendülni a mélypontokon. Hajrá, 2021!

Boros Norbert

Business Designer

Esszenciálisnak gondolom a perspektívák megismerését, ami nem csak végfelhasználót jelenti, hanem mindenkit, aki érintett az adott szolgáltatás biztosításában. Cikkeimben elsődleges a design szemléletet igyekszem átadni, a konkrét toolok említés szintű vázolásával.